Az önkéntes karbonpiac a karbonárazás vállalati működésben történő gyakorlati megjelenésének egyik módja. Elszámolási egysége a karbonkredit, egy átruházható tanúsítvány, amely azt bizonyítja, hogy valamely szereplő 1 tonna szén-dioxid egyenértékesen számolt többlet emissziócsökkentést vagy karboneltávolítást ért el, azonban az abból származó zöld állítások jogát pénzügyi ellenszolgáltatás fejében átengedte egy másik piaci szereplőnek, hogy az ellentételezzen vele. A szereplők - legyenek szabványgazdák, projektfejlesztők, tanúsítók, zöld beruházók, vagy kreditvásárlók - mind önkéntesen lépnek a piacra, tehát tevékenységük túlmutat a szabályozáson és a nemzeti vállalásokon, azaz többleteredményt okoz a klímavédelemben.
Az önkéntes karbonpiac a globális dekarbonizáció „makrancos hölgye”: alulról jövő, önkéntes és önszabályozó kezdeményezésként alakult ki, de ez a sokszínűség és szabályozatlanság egyben a gátja is a további fejlődésének. A piac jelentős változáson megy keresztül, az egymással is összefüggő megatrendek alakítják át gyökeresen a működését. Szabályozásra van szükség, amely egyben a projektfejlesztési irányok alapvető változását is jelenti: egyértelmű fókuszba került a technológiai karboneltávolítás és a természet alapú karbongazdálkodás, amely nagy lehetőséget jelent hazánk számára is.
A karbongazdálkodás az EU szabályozási fókuszában
A karbongazdálkodás világában az ökológia, ezen belül egész pontosan a talaj szénmegkötő képessége válik monetáris értékké, tehát egy mérhető, auditálható, és egy egyre értékesebbé váló pénzügyi eszközzé, azaz karbonkreditté. A karbongazdálkodás nem pusztán agrártechnika, hanem civilizációs döntés is arról, hogy az agrárgazdaság területén a rövid távú kitermelésben vagy hosszú távú ökológiai stabilizációban gondolkodunk-e. Az EU ezt felismerve a szabályozási fókuszába helyezte a karboneltávolítást és a karbongazdálkodást. Az EU ezzel mások számára is követendő irányjelzést adott, és Wopke Hoekstra, az EU klímaügyi biztosa konkrétan ki is mondta a pozitív jelzésadást, mint a szabályozás egyik célját. A szabályozás lényege az, hogy a karboneltávolítási és karbongazdálkodási karbonkreditekkel történő kibocsátás-ellentételezést az EU nem csupán jogilag legitimálja, hanem egyenesen gazdaságilag is ösztönzi a piaci szereplő számára.
Ennek érdekében az EU 2024-ben a világon elsőként elfogadott egy, az önkéntes karbonpiaci tanúsítási rendszerekre vonatkozó átláthatósági szabálycsomagot (CRCF), amelyhez a 2025 év végi végrehajtási rendelet már komplex folyamati, módszertani és minőségi előírásokat tartalmaz, illetve szabályozza a szabványgazdák, tanúsító szervezetek és projektfejlesztők munkáját. Azonban a szabályozási folyamat itt messze nem áll meg. Erről beszélt az idén március közepén Padovában megrendezett és a sorban immár harmadik European Carbon Farming Summit rendezvényen Valeria Forlin, a klímavédelemért és így a CRCF szabályozásért is felelős Uniós szervezet (DG CLIMA) helyettes vezetője, amit az alábbiakban röviden összefoglalok.
A szabályozás terjedelme
A CRCF a tanúsítási keretrendszerben több területre és azon belül önálló módszertanokra bontja a szabályozás terjedelmét, melyek szakmailag az idén január végén közzétett és 2027. január 1-jétől alkalmazandó GHG szabványon (GHG Protocol Land Sector and Removals Standard 1.0) alapulnak. A terjedelem a következő főbb területekre vonatkozik:
Két fontos terület láthatóan kimaradt a CRCF szabályozás ma ismert terjedelméből, de ez nem marad így tartósan. A konferencián elhangzottak szerint a Bizottság dolgozik azon, hogy a terjedelmet kiterjessze belátható időtávon ezekre is. Egyrészt az állattenyésztéshez kapcsolódó karbongazdálkodási tevékenységekre, különös tekintettel a marhatartáshoz kapcsolódó bélfermentáció alapú, valamint az általános szilárd és hígtrágya-kezelési technikákra. Másrészt, a vállalatok termelési értékláncához kapcsolódó dekarbonizációs célú közös beavatkozások (insetting) elszámolására. A tervezett szabályozást szükséges hozzáigazítani a területen megjelent új módszertani szabványokhoz, mint például az Science Based Target Initiative Corporate Net-Zero Standard (SBTi V2.0) vagy a Value Chain Intervention Framework (VCIF).
A szabályozott piac tervezett működése
A 2025 végén megjelent rendelet (EU 2025/2358) részletesen leírja a piac tervezett működését, meghatározza a tanúsítási rendszerek működésére, a tanúsító szervezetekre és az audit folyamatokra vonatkozó tanúsítási szabályokat. Néhány fontos pontot szeretnék kiemelni belőle:
A karbonkreditek értékesítésének támogatása
Itt értünk el a legneuralgikusabb ponthoz, mivel az önkéntes karbonpiac alapvetően évek óta a kereslethiány problémájával küzd. Ezért az EU az ellentételezési célú kereslet generálását, mint kimondott célt is a stratégia fókuszába helyezte, amelyre több lehetséges mód is nyílik.
Összességében jelenleg úgy látom, hogy az irány jó, az önkéntes karbonpiacnak valóban szüksége van a jogszabályi elismerésre, egyértelmű iránymutatásra, minőségbiztosításra, könnyen és mindenki számára hozzáférhető módszertanokra, és persze projektfejlesztési támogatásra. Azonban, mindez a megfelelő kereslettámogatás, tehát a CRCF karbonkreditek karbonkvótára történő konverziójának hiányában csak „pótkávé”, csak a töredékét fogja hozni az ambícióknak, és azt is egy sokkal lassabb és nehézkesebb felfutás mellett. Így könnyen elképzelhető, hogy a happy end végül érdeklődés hiányában elmarad, és ebben az újhullámos rendezésben végül Petruchio minden jószándéka ellenére megijed a nehézségektől, visszalép egyet, és végül nem nyeri el Katalin bizalmát. A makrancos hölgy így továbbra is magányos maradhat.